Reményik Sándor: Azután…

Vers mindenkinek

Reményik Sándor: Azután…

Vers mindenkinek

A porba vegyül könnyünk, vérünk.
Jajunk a végtelen felissza,
Mi nem jövünk ide vissza.

Mi elmegyünk, ki tudja merre… messze,
Nyomunkba jőnek újak, mindíg újak,
Valahol örök takarodót fúnak.

Vagy visszatérünk? holnap? jövendőre?
Leszünk árboctetőkön Elmo-tűz,
Titoklánc, mely szíveket összefűz?

A gyűlölségünk lesz szúró tövis,
A szeretésünk csipkerózsa –
De ah, fogunk-e tudni róla?

Reményik Sándor: Azután…

Vers mindenkinek

 



Még több vers: