Sárosi Árpád: A halál utja
Rőt süvegén beteg bokréta,
Októbervégi bus virág.
Nem válogat, palota-város,
Vályog falu: csak neki vág.
Gyász-köpenyét, ahol ledobja,
Gazdagodik a temető…
Vig a legény, valahol várja:
Rontás, a céda szerető.
Az erdők pástján lakomázik,
Nótája buja, vad szitok.
– Te torz legény, te csélcsap asszony,
Ma éjjel áll a lakzitok?
Füttyent és megy, árnyak kisérik.
Az erdőn halkan sir a csend.
Érzik a fák, a völgy, a sziklák:
E nász nekik, hogy mit jelent?…
Sárosi Árpád: A halál utja
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink