Reményik Sándor: A kézi tükör

Hajolt fölém sok szép leány,
Melengetett sok lehelet,
Sok ingerkedő tűz-ajak
Rontotta jeges kedvemet.

De egyszer – végső próbakép
Halott ajkára tettenek –
Én csillogtam kegyetlenül,
Fényes maradtam és hideg.