Bányai Kornél: Élet gyökerében
Arcom körül hordozom a tájon, mélyen élő, ismerős
mezőkön, tejszagú rögön, gyökerek átható illatában
s kit új egek alá vetett az embert arató sors –
fákban, kőben, változatlan arcokban s a szőlős dombok
szelíd hajlásában önmagam most újra megtaláltam.
Megtértem itt magamhoz, mégiscsak élek, megvagyok,
dús valóság életem, rögben fogant s mint búgó torony szárnyal
lövész árkok és barakkok sírjában élet csúcsait
jelentő síkokon s én lettem minden itt: rozsdálló, büszke vár,
első szerelmek, szőlők ormából repdeső madárdal.
Jó itt bolyongni, mély utak hűsében, fák alatt itt érzem egyedül
hogy tovább mozdultam: érett gyümölcse tűzvészes nyaraknak,
halált és életet hozó csatáknak – hogy íme áll a régi táj,
fűzek leányos karjukat lóbázzák felém s az enyhe dombokon
most is mint régen egy mozdulattal vetnek és aratnak.
Mégsem vagyok kisértet s öreg rögökhöz bújva: jó anyámhoz,
csöndesen nagyot nyújtózok s napjaim kezemben tartom.
Testembe élet bő erős ízei robognak és sorba csókolom,
kiket elhagytam s újra megtaláltam: édes testvéreim:
a vén tájban és arcomban reszkető sok gyermek arcom.
Nyugat, 1925/22. szám
Bányai Kornél: Élet gyökerében
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink