Harsányi Kálmán: Lobog a láng…
Lobog a láng, a szél sikoltva
Paskolja, rázza ablakom…
Ni hogy meglibbent az a sárga
Gyűrött papír az asztalon,
S a többi mind hogy megmeredt!
A halom írás mozdulatlan,
És csöndben, némán, csöndben, halkan,
Csak az az egy libeg-lebeg.
Kihűlt a tűz, későre járhat,
Az órák éjfélt konganak…
Ni most kiválik az a sárga
Papir, – felém száll, – rám tapad –
És megpihen szivem felett!
Lelkemben titkos borzalom van
Mikor kínnal letépem onnan,
S elolvasom a ráírott nevet.
Harsányi Kálmán: Lobog a láng…
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink