Czóbel Minka: A vasút
Csúszik-mászik a földeken,
Mint egy kigyó, mint egy állat,
Maga után, mint a csiga,
Hagy egy fényes hosszú szálat.
Bebúvik a hegyek közé,
Fúrott odújába vész el,
Folyamokon által siklik,
Öntudatlan állat-észszel.
Belsejében változatlan
Számtalan lény helyét lelé,
Mindet magával ragadja
Sorsa elé, sirja felé.
Nappal szétterül mezőkön,
Ingó-lengő füstje árnya,
Éjjelenként – mely ragadja –
Mintha tüzből lenne szárnya.
Fénybogárként szállingóznak
Sziporkák nagy vasfejéből,
Sugár árad a mezőkön
Világított belsejéből.
Itt elillan, ott felvillan
Lámpásinak tündefénye,
Mig eltünik zúgva szállva
Bársony-sűrű sötét éjbe.
Czóbel Minka: A vasút
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink