Reményik Sándor: Torkolat
Egy utca visz a hegynek fölfele,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik’.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan’,
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,
S hullámait aranynap önti szét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.
Szomorú mindez, – s mégis olyan szép. Kolozsvár, Házsongárdtető, 1922 szeptember
Reményik Sándor: Torkolat
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink