Pósa Lajos: A kis durczás ⋆ Versek mindenkinek

Pósa Lajos: A kis durczás

A kis Irma nagyon jó lány,
Szelid, mint a kezes bárány,
Ügyes, okos, szófogadó,
Csacska szája csókravaló.

De van ám egy nagy hibája,
Mit nem szeret anyukája:
Válogatós az ételben,
Finnyáskodik a jó tejben.

“Leden a tej a macztáé,
Tiszasszonynat jobb a távé!”
Mondogatja, de hiába!
Mindig azt kap ozsonnára.

“Nem tell! nem tell!” – hajtja egyre,
S haragosan néz a tejre.
Ő bizony meg se kóstolja,
A kanalat félre tolja.

Durcza, makrancz ül szemében,
Keserüség a szivében:
Lekönyököl az asztalra
S kávén jár a gondolatja.

De a kávé, hej, a kávé
Anyukáé, apukáé.
Nem való még az Irmának,
Olyan kicsi kis bogárnak.

Mit csináljon?… Kapja magát,
Mosolyogva megiszsza hát.
S ujra az a kedves jó lány,
Szelid, mint a kezes bárány.