Sárosi Árpád: Szines kövek

Vers mindenkinek

Sárosi Árpád: Szines kövek

Vers mindenkinek

A parton állt. Hajában apró lángok.
Szemében fénye távol viharoknak.
És tiszta volt, mint tűzkövek a vizben,
Titkos erők, miket elsodornak.

A kilenc éves lányság gyönyörével
Őrizte kincsét, két szirom-kezében:
Szines kövek. Irigyelt ajándékok.
Enyém legyen, kivántam mindenképen.

Felém kinálta, kecses csörgetéssel:
Akartam, kértem, parancsoltam végre.
Futott s elejtett egy-egy szem kövecskét,
Lázzal-lihegve – lehajoltam értte.
– – – – – – – – – –
Az élet-sinek ahol összeérnek,
Őt megtalálod minden állomáson.
Szines kövek: az ajkán, két szemében
Kincseknek érzed, a hajszás varázson.

Kövek, kövek. Százszor elédbe ejti:
Vergődöl érttök, mig valahány meglesz.
És mégis vággyal, boldogan szoritod
A szines semmit, haldokló szivedhez.

Sárosi Árpád: Szines kövek

Vers mindenkinek

 



Még több vers: