Eötvös József: Panaszok
Az ágon függ remegve
A zöld levél,
Körűlte vígan szállong
Az esti szél.
Mért kell lekötve lennem? –
Sohajtozik –
Zöld a mező s rajt minden
Virágozik.
De én az ághoz kötve
Csak rab vagyok,
A szép mezőn veled nem
Szállonghatok’.
S a szellő átsuhanva
A rét felett,
Magával visz egy száraz
Falevelet.
Mért kelle elszakadnom –
Szól bús szava –
A törzsről, hol az élet
Oly szép vala?!
Kit elragadt tövéről
A végezet,
A földön nem talál az
Más nyughelyet’.
1847.
Eötvös József: Panaszok
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink