Pongrácz Lajos: Álom ⋆ Versek mindenkinek

Pongrácz Lajos: Álom

Ha éltünkben kínt szenvedünk,
S még a remény is elhagyott,
Csak egy marad írül nekünk,
Mit a természet meghagyott:

Az álom, hol előbb-utóbb
Elnémul a kínszenvedés;
Hol nincs jelen, mult és jövő,
Minden csak egy nagy feledés!

Oh az álom egy kis halál!
S édes halnunk, ha szenvedünk,
És halni ugy, tudván miként
Élünk, és kínt nem érezünk.

De énnekem már kedvesebb
Lön az mintegy csendes halál,
Az én lelkem abban dicsőbb
Világu életet talál.

Ha ollykor egy szeráfi arcz
Fel-feltünik álmom egén,
Szótlan ragyogva, mint a nap,
A föld borongós fellegén.

S mig álmodom, boldog vagyok;
Érzem, hogy az nem puszta szó:
Az álom egy élet neme,
Az álom a legszebb való!