Rájnis József: Egy szelíd verébről
Sírj, oh szép Venus! és te, kis Kupído!
Széllyel sírjatok, oh kegyes személyek!
Mert nagy búba merűlt szegény leányom:
Megfosztotta halál szelíd verébtől!
Evvel múlatozott napott-napestig,
Ezt ő, mint szeme fényit, úgy szerette;
És méltán: mivelhogy kegyes leányát
Úgy esmérte, miként leány az anyját;
Ezt ő el nem hagyá, hanem körűle
Szökdécsel vala csak reá sisegvén:
Ennek szép kebelén kereste nyugtát.
Most már félve bolyong setét helyekben,
Honnan senki se tér megént világra.
Vesztél vólna el oh gonosz setétség,
Melly minden gyönyörűt befalni szoktál!
Oh kedves madaram miattad elvész!
Oh nem várt eset! oh szegény madárka!
Rajtad szánakodik kegyes leányom
Sírástól dagadott veres szemekkel!
1763.
Rájnis József: Egy szelíd verébről
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink