Czóbel Minka: Két malaczról
Uj tavasz illata! – langyos, meleg a lég –
Nagy téli álomból ismét felébredék.
Kizöldül a mező szinehagyott leple
Mélyebben lélegzik anyaföldünk keble.
Eltévelygő utam temetőbe vezet:
Tavasz ébredését, érzik vajjon ezek?
Egy nyitott sirverem – öreg ember hányja.
Vajjon? – itt végződik az élet talánya?
Vége sohsem lehet – de hol folytatása?
Az öreg egykedvün csak a vermet ássa.
Mellette közelben, a temető alatt
Két növendék malacz túrja a kőfalat.
Vigan csavarodik az egyiknek farka,
Jókedvüen szét áll minden serte rajta
Társa a zöldellő mező hantján játszik
Mindkettőn az édes életöröm látszik:
Fiatal állatok öntudatlan élete –
Élet, élet, élet, a tavaszi légbe.
Temető kapuja lassan megcsikordúl,
Elsuhanó széltől sarkába megfordúl.
E váratlan hangtól a malacz megretten,
Egyszerre felvetik fejüket mindketten
Gyorsan elszaladnak tulsó mező végre
S ismét csak játszanak tavaszi napfénybe.
Czóbel Minka: Két malaczról
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink