Petőfi Sándor: Vándordalok

1

Távol szeretteimtől,
S tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
Végetlen útakon.

És lábam a nagy úton
Fáradva lépdegel,
Mert vállaim tetézvék
Butyornak terhivel.

Eldobtam én a terhet,
Nincs többé vállamon;
És mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?

Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
Nem válladon… szivedben
Az óriás teher.

2

Hová, hová az égi úton,
Darusereg;
Azért hagyjátok-e a tájat,
Mert nem meleg?

Vándorlok én is, ámde pályám
Ellenkező:
A szerelem forró honából
Jégsír felé.

Pápa, 1841.

Petőfi Sándor: Vándordalok

Még több vers:

• Karácsony vers
• Szilveszteri versek
• Farangi versek
• Mikulás versek
• Húsvéti versek
• Anyák napi versek
• Pünkösdi versek
• Ballagásra versek
• Névnapi versek
• Külföldi versek
• Magyar versek
• Nyári versek
• Őszi versek
• Téli versek
• Tavasz versek
• Rövid versek
• Versek gyerekeknek
• Szerelmes versek
• Köszöntések – Jókívánságok
• Névnapi köszöntések
• Idézetek lapja
• Neved napja – Névnapok
• Ünnepeink