Szentjóbi Szabó László: A holdhoz
Teljes hold! szép fényességed
Már derül fel messzéről,
A pásztor régen néz téged
Görbe botja végéről.
Erejére lágy tüzednek
A hegyek már pirulnak,
S amint sugárid szélednek,
A csillagok meggyulnak.
Már a réti cseppharmatok,
Mind gyöngyökké lettenek,
A források s folyamatok,
Megezüstöztettenek.
Jer szelíd Hold! szép fényeddel,
Jer, szerezz csendességet!
Csak te vetsz feljövéseddel
A búnak s gondnak véget!
Míg fényedbe nincs enyészet,
Míg a nap fel nem szalad,
A föld s az egész természet
Nyúgoszik teáltalad!
Szentjóbi Szabó László: A holdhoz
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink