Reményik Sándor: Elakadt vonatok ⋆ Versek mindenkinek

Reményik Sándor: Elakadt vonatok

Cél felé futó vonatok elé
Hótorlaszt emelget a Nemere:
“Hé emberkék, van-e sok dolgotok?
Látjátok, nekem nincsen semmi se.

Csak szép, bő, fehér halált ontani,
Csak játszani a farkasbőrös Téllel,
És a ti dolgotokat rontani
Lázadó, büszke, kegyetlen szeszéllyel.

Én nem vagyok szerelmes senkibe,
Én üzletet nem kötök senkivel,
Nekem nincs féltő gondom semmire,
S azt se bánom, ha senki sem szível.

Szálló pehelyből, halk halotti neszből
Kovácsolom a nagy kerékkötőt,
A dübörgő erővel szembe szegzem
A mozdulatlan, hangtalan erőt.

Vagy fütyülök, huj, hosszan, élesen,
Élesebben, mint mozdony valaha.
Mozdonyok vészfüttyeit elnyelem –
És testvérem a székely éjszaka.”

1924. január