Benedek Elek: Dal a rózsáról ⋆ Versek mindenkinek

Benedek Elek: Dal a rózsáról

Virágos kertemnek legszebb ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Megbűvölten állok, hogyha reád nézek,
Szívem megigézed.

Vannak e világon szebbnél szebb virágok,
Gyönyörködve néz le az áldott nap rájok,
De mikor rózsát lát, más az ó nézése,
A gyönyörködése!

Költők a legszebb dalt te rólad dalolják,
Méhek a színmézet te rólad rabolják,
Nem is kert az a kert, ahol rózsa nincsen,
Megverte az Isten.

Leány a templomba nem megy nálad nélkül,
Te rólad nevezik az arcot, ha szépül.
Nem is lány az a lány, kinek nincs rózsája,
Bús a háza tája.

Töviset az Isten azért adott néked,
Hogy még annál jobban kívánjanak téged.
Kinek vére csordul a te tövisedtül,
Hiszi: szebb lesz ettül.

A te illatodnak nincs e földön párja,
Vélnéd, a mennyország kapuját kitárja;
Kapuját kitárja s minden illatával
Egy-egy angyal szárnyal.

Ó, szépséges virág, kertem ékessége,
Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,
Bár mindig virulnál, folyton illatoznál,
Sose hervadoznál!