Verseghy Ferenc: Rozilis és Dafnis
A’ zöld árnyéknak hivessében,
mibőn Zefir támadt az Égben,
egy forráshoz ült Rozilis
és melléje Dafnis.
Az erdőt tölték énekléssel,
hagyíták egymást füvetskékkel,
ingyerkedtek, hempelgettek
‘s több tréfákat üztek.
Meg-hevülvén Dafnisnak szive
az ápolgatásra gerjede,
az, a’ mint a’ tsókot futá,
szülőjét kiáltá.
Jönn annya, ‘s tudakozza baját,
Rozilis el-rendelvén haját,
o! már, ugymond, nem segíthetsz,
meg van; viszsza térhetsz.
Verseghy Ferenc: Rozilis és Dafnis
Még több vers:
- Karácsony vers
- Szilveszteri versek
- Farangi versek
- Mikulás versek
- Húsvéti versek
- Anyák napi versek
- Pünkösdi versek
- Ballagásra versek
- Névnapi versek
- Külföldi versek
- Magyar versek
- Nyári versek
- Őszi versek
- Téli versek
- Tavasz versek
- Rövid versek
- Versek gyerekeknek
- Szerelmes versek
- Köszöntések – Jókívánságok
- Névnapi köszöntések
- Idézetek lapja
- Neved napja – Névnapok
- Ünnepeink